♥Yume Koi♥

                                         A kisfiú és a kislány...

Volt egyszer egy kisfiú és egy kislány...

Nem ismerték egymást.

Amikor a kislány és a kisfiú nagy lett,

A kislány szerelmes lett a kisfiúba,

De a kisfiú nem szerette a kislányt.

A kislány felnőtt nagyobbra

És egyre nagyobbra, de  aki látta, az azt mondta,

Hogy még mindig ugyan olyan mint régen.

Azért volt ez így mert még mindig

Ugyanaz a kín gyötörte,

Még mindig ugyanaz a fájdalom kínozta

Bár már nem látta többé a kisfiút

Már a hangjára sem emlékezett,

De a kisfiú neve örökre a szivébe vésődött...

Csak az volt  a baj, hogy a kislánynak szíve megfagyott,

Mert sosem volt szeretve

Sosem volt ölelve...

A kisfiú neve is fagyos volt szívében....

De már senki és semmi nem segíthetett.

Amikor a kislány már a remény árnyéka nélkül élt,

A kisfiú egyszer odament hozzá

Mivel a kislány szíve fagyos volt,

S a kisfiú neve is benne,

Nem ismerte fel a kislány,

Kit mindig hűen szeretett...

Egy kép azonban még mindig élt benne

És amikor a kisfiúra nézett,

Előtört belőle minden szörnyű emlék.

Zokogva rohant felé!

A kisfiú soha nem tudta,

Milyen hően kivánja, szereti őt a kislány,

Ezért nem értette, miért sír.

A kislány elmondta, mit érez iránta

De kiderült, az érzés nem volt kölcsönös!

A fiú  gúnyosan nézett rá,

És mosolyogva hagyta ott a síró kislányt!

A kislány mindig sírt és szenvedett,

De a kisfiú csak nevetett rajta.

A kislány szíve örökre megfagyott,

Sírján egy jégrózsa hirdette: a kislány halott!!!

A kisfiú most jött rá, mit tett,

Fájdalmán mostmár semmi nem segített!

Minden virág amit vett, kezében rögtön hideg lett.

A kislány szive így üzent:

-Nézd, mit tettél, kisfiú!-suttogta....

...Hiába, késő volt, hogy a kisfiú megbánta!!!...

A HuPont.hu segítségével egyszerű a honlap készítés! Programozói tudás nélkül is: Honlap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat